Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára
Ebben a leckében olyan dokumentumtípusokról lesz szó, melyeket az egyetemi tanulmányok során gyakran kell használni. A lecke célja, hogy megismertesse e dokumentumtípusok azonosítójegyeit, így megkönnyítse egy dokumentumtípus azonosításának, keresésének folyamatát.
Könyvtípusok és ismertetőjegyeik
Az időszaki kiadványok csoportosítása
E-könyvek, e-folyóiratok és társaik
Könyvtári szempontból dokumentumnak* nevezünk minden olyan információhordozót, amely az adatokat rögzítve tartalmazza. A nem rögzített információkkal szemben a dokumentum előnye, hogy megőrizhető és visszakereshető.
A rögzített információt tartalmazó dokumentumok sokfélék lehetnek: tárgyi (pl. agyagtáblák, földgömb), kéziratos (pl. kódex, levelezés), nyomtatott (pl. könyv, folyóirat), képi (pl. festmény, fotó), hangzó (pl. hangoskönyv, zenei fölvétel), audiovizuális (pl. film, videóklip), elektronikus (pl. e-könyv, számítógépes program). Az alábbiakban nyomtatott és elektronikus dokumentumtípusokról lesz szó.
Dokumentum
Az ismerethordozók általános, összefoglaló neve. A klasszikus ismerethordozókon kívül (könyv, folyóirat stb.), beletartoznak az audiovizuális hordozók csakúgy, mint az elektronikusak.
Az, hogy mit tekintünk könyvnek, formai és nyilvánossági szempontok alapján határozható meg.
Az UNESCO-szabvány szerint könyvnek minősül a fedőlap nélkül legalább 49 oldal terjedelmű, nem időszaki nyomtatott kiadvány, melyet egy országban kiadtak és nyilvánosan hozzáférhető.[1]
Ehhez a szabványhoz igazodva az Akadémiai Kislexikon így határozza meg a könyvet: „olyan 48 oldalnál nagyobb terjedelmű nyomdatermék, amely két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást követő – esetenként kivehető –, a gerincen tartósan összeerősített lapokból áll, és olvasható szöveget, ill. illusztrációt tartalmaz.” [2]
A legalább 49 oldal terjedelem a nyomdai ívhez igazodik, amely 16 oldalból áll, így a szabvány a 3 ívnél terjedelmesebb kiadványt tekinti könyvnek. Az újabb lexikonok, értelmező szótárak azonban ezt többnyire elhagyják, így nem lesz egyértelműen meghatározható, hogy meddig füzet egy kiadvány és hány oldaltól könyv.
1. Összefűzött belső lapokból és két fedőlapból álló, szöveget, esetleg illusztrációt is tartalmazó (nyomtatott) mű. […]
2. Kiadásra, kinyomtatásra szánt hosszabb írásmű, szellemi alkotás.
Magyar értelmező szótár diákoknak.
Tinta Kiadó, 2010, 463.
Mint látjuk, ezek a meghatározások a nyomtatott könyvre igazak, az e-könyvre nem, jóllehet a fizikai megjelenésen kívül minden további jellemző igaz lesz rá. Mik ezek a további jellemzők?
ISBN-azonosító
International Standard Book Number = nemzetközi szabványos könyvazonosító szám
A könyvek egyedi azonosítására szolgáló, nemzetközileg használatos kódszám.
Kolofon
A címlap hátoldalán vagy a könyv végén feltüntetett blokk, mely a műszaki és megjelenési adatokat tartalmazza.
Szerzői jog
A szerzői jog egy szellemi alkotás létrehozójának a mű felhasználásához fűződő joga, ami azt is jelenti, hogy nem másolhatjuk azokat szabadon, s hivatkozás nélkül nem is hasznosíthatjuk a bennük foglaltakat.
A könyveknek két nagy tematikus csoportja különíthető el.
A továbbiakban a szakismereteket közlő könyvek csoportosítását fogjuk részletesebben megtekinteni.
Megemlítünk még néhány fontos könyvtípust, melyekre a tanulmányok során gyakran szükség lehet, és amelyeket sokszor a könyvtárak is elkülönítve kezelnek.
Nagyobb tematikus egységekben dolgozza fel az ismeretanyagot. Így az összetartozó fogalmak egymás mellé kerülnek, tekintet nélkül betűrendi helyükre. A visszakereshetőséget név- és tárgymutató segíti.
Az ismereteket betűrendbe szedi, ezért a címszavakat gyorsan vissza tudjuk keresni. A szócikkek mechanikusan követik egymást, tekintet nélkül tartalmukra. A lexikonra általában a rövidebb, tömörebb szócikkek jellemzőek. Egy-egy szócikk leírásában utalót is találhatunk, amely felhívja a figyelmet egy másik címszóra. A nagyobb szócikkek végén bibliográfia is utalhat a további tájékozódás lehetőségeire.
A szakszótárakat szaklexikonnak is hívhatnánk, mivel gyakran egy-egy tudományterület speciális fogalmait rendezi szócikkekbe. Akkor beszélhetünk igazán szakszótárról, ha a lexikális adatok mellett a szakszókincset is feldolgozza. A nyelvi szótárak pedig talán a kézikönyvek legnagyobb csoportja, hiszen a létező nyelvek sokasága számos szótártípusú segédkönyvet hív életre.
Azokat a kiadványokat hívjuk így, amelyek különféle tárgykörökben összegyűjtik a művek legfontosabb adatait. Az egyes tudományterületeknek is vannak bibliográfiai kiadványai, amelyek felsorolják az adott terület műveléséhez szükséges legfontosabb szakirodalmakat.
Tényszerű adatok valamilyen szempont alapján rendezett gyűjteménye (időrend, topográfia stb.).
Az ismeretterjesztő, azaz népszerű tudományos könyvek olyan művek, amelyek objektíven és magas színvonalon tárgyalnak egy témát, ugyanakkor a nagyközönség számára is érthetőek maradnak.
Az ismert tankönyvi fogalmon túl gyakran használják ezt a kifejezést a könyvtárakban található, oktatási célokra használt művekre is.
Az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltárban a tankönyveket a kölcsönzési típusuk különbözteti meg más könyvektől. Az ilyen besorolást kapott kötetek ugyanis "Csak 4 hétre kölcsönözhetők", s a kölcsönzés lejártakor nem hosszabbíthatók, hanem visszahozáskor újra kikölcsönözhetők, amennyiben más nem adott le rá igényt.
A felvilágosodás korától kezdve jelentkezett egyre nagyobb igény arra, hogy az ismeretek mielőbb eljussanak sokakhoz. Ám erre egy nyomtatott könyv már akkor sem volt alkalmas, ezért létrejöttek, majd hamarosan elterjedtek a hírlapok és a folyóiratok. Legjellemzőbb tulajdonságuk a bizonyos időközönkénti megjelenés, ezért összefoglalóan időszaki kiadványoknak hívjuk őket.
Az időszaki kiadványok egyedi azonosítója az ISSN-szám*, melyet megelőzhet az országot jelölő kétbetűs azonosító is, pl. így:
HU ISSN 0021-1486.
ISSN-szám
International Standard Serial Number = nemzetközi szabványos időszaki kiadványazonosító szám
Az időszaki kiadványok egyedi azonosítására szolgáló nemzetközileg használatos kódszám.
A napilapok a gyors tájékozódás eszközei.
Heti rendszerességgel jelenik meg.
A szakmai és tudományos információk legfontosabb megjelenési helye.
Egy folyóirat lehet:
Arról, hogy könyvtári környezetben mit értünk elektronikus dokumentumon, a Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Szabályzat ad eligazítást. Azért, hogy ugyanazt értsük alatta, nézzük meg ezt a definíciót!
„Számítógéppel kezelhető, digitálisan kódolt dokumentum, amely vagy valamely fizikai hordozón jelenik meg, és használatához számítógéphez illesztett vagy annak részét képező periféria (pl. CD-ROM lejátszó, lemezmeghajtó) szükséges, vagy hálózati úton érhető el.”
Az elektronikus dokumentumoknak is van nemzetközi azonosítója, ez a Digital Object Identifier* (DOI; digitálisobjektum-azonosító).
DOI
Az elektronikus dokumentumok körében használt nemzetközi egyedi azonosító rendszer, amely egyértelműen azonosít egy online dokumentumot. Mivel online dokumentumokról van szó, ezért linkként is működik.
Elektronikus dokumentum alatt ma már elsősorban a hálózati úton (interneten) elérhető digitális vagy digitalizált dokumentumokat értjük. Mi a különbség a digitális és a digitalizált dokumentum között?
A digitális dokumentum eleve elektronikus formában keletkezett, tehát virtuális dokumentum, míg a digitalizált dokumentum eredeti forrása egy fizikai, azaz többnyire nyomtatott dokumentum.
Az egyetemi tanulmányok során sok elektronikus dokumentummal találkozhatunk: e-könyvekkel, e-folyóiratokkal és e-cikkekkel, digitalizált szöveges és képi anyagokkal, de akár térképekkel is. Az ezekről szóló főbb tudnivalókat későbbi leckékben ismertetjük.
[1]: Recommendation concerning the International Standardization of Statistics Relating to Book Production and Periodicals, II.6.a, 1964 URL [2025.01.31.]
[2]: Akadémiai Kislexikon, 1. köt., 1989, 1013.