Olvasólecke: Az írás- és dokumentumtörténet alapjai
Ebben a leckében az írás- és dokumentumtörténet néhány korszakáról lesz szó.
Ókor
Honnan indultak a könyvek és a könyvtárak?
Középkor
Mit tudhatunk a középkor díszes könyveiről, a kódexekről
Modern kor
A tömeges könyvgyártás kora
Ókor
Az írás feltalálása után nem sokkal már alkottak olyan dokumentumokat, amelyeket terjedelmük és összetettségük miatt – az adott fejlődési fokot figyelembe véve – hasonlíthatunk a könyvhöz.
A sumérok már Kr. e. a IV. évezredben ismerték az írást, s azzal különféle ismereteket rögzítettek. A képírásból* kialakult sumér ékírással* írott égetett agyagtáblák tekinthetők az emberiség első könyveinek. Az ókori Mezopotámiában ezeknek a tábláknak gazdasági szerepük volt (nyilvántartások, elszámolások stb.), de ékírással bonyolultabb írásműveket is létrehoztak, például lejegyezték a törvényeket.
Képírás
A legősibb írásmódok egyike, mikor a dolgokat vázlatos képpel ábrázolták. Speciális fajtája az egyiptomiak által használt hieroglifa.
Ékírás
A sumérok által feltalált írásmód. Eleinte a képíráshoz hasonló volt, mert ábrázolni is próbálta az adott tárgyakat, fogalmakat, később a betűírás felé közelített.
Amikor a 19. században a sumér ékírásokat megfejtették, a kutatók egy másik, egészen más jellegű írás értelmezéséhez is hozzáláttak. A képíráshoz jobban kötődő egyiptomi hieroglifákat* egy görög-egyiptomi kétnyelvű kőbe vésett felirat segítségével fejtették meg. Az egyiptomiak azonban nemcsak kőre és falakra írtak, hanem papirusznádból készült papirusztekercseket* is használtak. A papirusztekercs a mai könyv közvetlen elődjeként évezredekig volt íráshordozó.
Hieroglifa
Az ókori egyiptomiak által használt fejlett képírás, ahol a jelek már elvont tartalmakat is hordoztak.
Papirusztekercs
Az egyiptomi papirusznádból készült, írásra alkalmas anyag, amit feltekerve tároltak.
Az ókori Pergamonban más anyagokkal is kísérleteztek. Állatbőrből készített hártyára kezdtek írni, amit aztán városukról pergamennek* neveztek el. Formájában a papirusztekercset utánozta, de ezt az anyagot már rugalmasabban tudták kezelni. Ahogy néhány töredéket az egyiptomi tekercsekből is megtaláltak a régészek, úgy felbukkant kétezer éves pergamenmaradvány is.
Pergamen
Finoman kidolgozott állatbőr, amelyet kezdetben tekercsekben, később hajtogatott lapokban tároltak. A kódexek jelentős része is ilyenre íródott.
Nevét Pergamon városáról kapta.
Középkor
Az ókor vége felé, ill. a korai középkorban rájöttek, hogy a pergamen jobban kezelhető, ha nem tekerik össze, hanem ívekbe hajtogatják és összefűzik. Az összehajtott lapokat fatáblák közé tették és kézírással írták tele. Ezek a kéziratos könyvek a kódexek*. Mára talán csak néhány ezer létezik belőlük, ezért nagyon értékesek.
Kódex
A kézzel írott könyvek összefoglaló neve, melyeknek legjellemzőbb korszaka a könyvnyomtatás előtti középkor. Kezdetben a pergamenlapokat fatáblák közé tették, s innen kapta nevét a latin caudex = fatábla szóból.
A kódexforma sok évszázados története során alakultak ki a mai könyv elemei, részben gyakorlati okokból, részben díszítőelemként. A kódexek többsége gyönyörű kézi díszítést kapott.
A kódexekben és a korai könyvekben a többinél jóval nagyobb, díszített kezdőbetű neve, mely hasábot, fejezetet vagy bekezdést vezet be. Neve a latin initium = kezdet szóból származik.
A kódexek szövegébe kis méretű, részletesen kidolgozott kézi festésű képek kerültek, amelyeket méretük miatt miniatúrának nevezünk.
Mivel egy nagyobb kódex elkészítéséhez akár több ezer állat bőre kellett, s a készítők több tíz évig dolgoztak rajtuk, ezért egy kódex szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel.
Kódexeket természetesen a középkori Magyarországon is készítettek. Kálti Márk gyönyörűen díszített történelmi könyve, a Képes Krónika is e korból származik, amely a korabeli Európában is kiemelkedően szép kódexnek számított. A 15. század második felében egyik legjelentősebb európai uralkodóként Mátyás király Európa egyik legnagyobb és leghíresebb kódexkönyvtárát birtokolta, mely a tudósok szerint kb. 2500 kötetes lehetett. Ezek voltak a nevezetes „corvinák”, melyek nevüket a könyvekben szereplő családi címerből kapták (holló=corvus). A gyűjtemény sajnos szétszóródott, már csak 52 corvina van a Magyarországon belül.
A 13–14. század tájékán a gazdasági gyarapodás nyomában járó szellemi kiteljesedés miatt megnőtt az igény a könyvekre. Ezért nagy másolóműhelyek alakultak ki, amelyekben nagy számban, de egyszerűbb kivitelben „gyártották” a kódexeket. Ehhez azonban már szükség volt valami egyszerűbb, „gépesíthető” módszerre.
Ezt a kérdést oldotta meg Johannes Gutenberg (1400 k.–1468), amikor összekapcsolta a nyomtatáshoz szükséges (már meglévő és saját találmányú) alkotóelemeket: a mozgatható betűmintát, a nyomógépet, a megfelelő nyomdafestéket és a papírgyártást. Ezáltal válhatott a könyvnyomtatás tömegtermelési folyamattá.
Ez információs forradalmat indított el: a nyomtatott anyagok hamarosan a mindennapi élet részévé váltak, melyek hozzájárultak az írástudáshoz is azáltal, hogy sokkal több ember számára váltak hozzáférhetővé a szövegek és ezáltal az oktatás.
A nyomtatott könyv még sokáig hasonlított a kódexre: kézzel díszítették, külön rajzolták be az iniciálékat, mert így drágábban lehetett eladni. Az 1455 és 1500 között nyomtatott könyveket ősnyomtatványoknak* nevezzük.
Ősnyomtatvány
A könyvnyomtatás első félszáz évében, 1500. december 31. előtt készült könyvek neve. Ezek inkább még a kódexekhez hasonlítottak, semmint a mai könyvekhez.
Nem sokkal Gutenberg után megindult a magyar könyvnyomtatás is, az első fecske a Hess András által 1473-ban kinyomtatott Budai krónika volt. Bár a török hódoltság nem kedvezett a folyamatnak, mégis sorra alakultak a szebbnél szebb könyveket előállító magyar nyomdák, például Sylvester Jánosé (1504 k.–1551) Sárváron és Heltai Gáspáré (1510 k.–1574 k.) Kolozsvárott. A 17. századra már világszínvonalú művésze és tudósa is volt e szakmának Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) személyében, aki kitűnő németalföldi nyomdákból hozta haza a mesterség szeretetét.
Modern kor
Egy nagy ugrással a 19. századba érkezünk, mely már a tömeges könyvgyártás kora. Ebben a korban sokat fejlődtek a forgalomban lévő könyvek típusai. Ennek alapja nemcsak a technika volt, hanem az igény növekedése is: tömegesebbé vált az írás és olvasás tudása. 1890-re Nyugat-Európában (nagyjából az Osztrák-Magyar Monarchia vonaláig) és az Amerikai Egyesült Államokban már majdnem általánosnak volt mondható az írni-olvasni tudás.
A nyomtatás egyre inkább gépesítetté vált. A gőzüzemű nyomdagépek már az 1830-as évekre széles körben elterjedtek, s ugyanebben az időben valóságos forradalom indult be a papírgyártásban is. A könyvgyártás sokáig még szűk keresztmetszetét az időigényes szedési folyamat jelentette. Ezt végül a Linotype, illetve a Monotype gépek megjelenése orvosolta. E kérdések megoldásával a könyvgyártás robbanásszerűen fellendült, ami szembetűnő hatással volt a kiadványok elterjedésére és árára.
Az 1830-40-es években Magyarországon szintén nagy példányszámban jelentek meg a kiadott művek, a reformkorra jellemző zöld vásznas, vörös címkés kötésben. Ekkor már híres kiadók is voltak, némelyikük nevét nemcsak könyveik és lapjaik, hanem politikai szerepvállalása is ismertté tette: pl. a Landerer és Heckenast nyomdáét, amely fontos szerepet játszott 1848. március 15-én, a magyar forradalom első napján.
A 19. század végén és a 20. század elején a kiadói iparágat a kiadó- és nyomdaipari cégek növekvő koncentrációja jellemezte, és olyan alapvető változásokon ment keresztül, amelyek a mai napig hatással vannak.
Ezek a kiadók és nyomdák gyakran országhatárokon is átnyúló nemzetközi vállalkozásokká, néha egész birodalmakká váltak, és azóta is meghatározó szerepet játszanak a könyvkiadás területén.
Penguin Books
Az 1930-as években alapított brit kiadó, amely jelentős szerepet játszott az olcsó könyvek elterjesztésében és a modern paperback formátum kialakításában.
Random House
1927-ben alapították New York-ban, s mindmáig az egyik legnagyobb és legjelentősebb könyvkiadó vállalat az Egyesült Államokban.
Oxford University Press
A tudományos életben az egyik legrégebbi és legnagyobb egyetemi kiadó, amely már 1478-ban megalakult, majd modernizálódva új életre kelt.
Cambridge University Press
1534-ben alapított kiadó, az oxfordi „konkurense”, mely a tudományos könyv- és folyóiratkiadás „ipari” főszereplője a 19-20. század fordulóján lett.
Brockhaus
Fogalommá vált németországi kiadó, mely a 19. század elején kezdte működését Amszterdamban, s fogalommá tett egy hosszú életű enciklopédiát is.
A XIX. század végére tehát a nagy olvasói igények miatt a könyvkiadás remek üzletté vált, ezt jelzik az Európa-szerte megalakuló nagy részvénytársaságok. Magyarországon ilyenek voltak pl. a Franklin, a Révai vagy az Athenaeum óriáskiadók.
Ez az időszak már a napilapok és folyóiratok aranykora is egyben, s ekkor kezdődik a „tömegmédia” kora. Ezek a lapok már gazdasági és politikai tényezők is voltak, a napilapok vezércikkei kormányokat dönthettek meg, az irodalmi folyóiratok ízlésváltása pedig akár új stíluskorszakokat is kezdeményezhetett. Ekkor, a XX. század fordulója után jelenik meg a magyar kultúrtörténet legjelentősebb irodalmi folyóirata, a Nyugat is, amelynek hatása máig tartó.
A mestermunkák száma is jelentős. Magyarországon emlékezetesek a két világháború közötti időszakból az Egyetemi Nyomda nagy műgonddal tervezett tudós könyvei és a Kner Izidor gyomai műhelyéből kikerült munkák. A békéscsabai Tevan nyomda pedig valósággal újjáteremtette a könyvtervezés művészetét.
Mai könyvkiadásunk is méltó az elődökhöz: a magyar könyv gyakran szerepel sikerrel külföldi könyvvásárokon és kiállításokon.